Segítek! – mondta… Aztán eltűnt.
Tavaly óta a bőröndömre is vigyázok!
Mert tavaly konkrétan az utazások során magunkkal vitt legnagyobb méretű dolgot, magát a bőröndöt hagytam el, mégpedig a párizsi reptéren!
Brüsszelből az Eurostar nagysebességű vonatával jutottam el a párizsi Charles de Gaulle reptérre. Egy vállalkozó szellemű fiatalember, aki mellettem ült a vonaton, felajánlotta, hogy segít a cipekedésben. Nekem pont fájt a derekam, így nem nagyon kérettem magam. Átengedtem neki a nagybőröndöt, emelgesse csak!
A pályaudvartól a liftig egymás mellett haladtunk, majd ő előretolakodott, és beszállt úgy a liftbe, hogy közte és közöttem legalább még 20-30 ember volt. Nem értettem a sietségét, de gondoltam, majd észreveszi, hogy lemaradtam és megvár fent, a lift mellett.
Mire felértem a következő lifttel, a férfinak és vele együtt a bőröndömnek hűlt helye volt.
Néztem jobbra, néztem balra, forogtam, lábujjhegyre emelkedtem, de nem láttam egyiket sem. Az első percek teljesen szürreálisnak sőt még viccesnek is tűntek, de körülbelül fél óra múlva a helyzet már inkább aggasztó volt, mint vicces. Álltam a lift előtt a peronon és nézelődtem, de sem a bőröndömet, sem a férfit nem láttam.
Lementem újra a lifttel, függetlenül attól, hogy nem láttam semmi logikát abban, hogy visszamenjen oda, ahonnan indultunk. Még a szállodákat kiszolgáló kisvasút felé is elnéztem, mivel említettem neki, hogy szükségem lesz rá. De aztán gyorsan vissza is fordultam, mert az a hely messze volt a lifttől és csak a lift volt az a pont, ahol mindketten biztosan megfordultunk.
A reptéren éppen akkor nagyon kevés utas volt, így be lehetett látni szinte az egész teret. A férfi, és/vagy a bőröndöm sehol, biztonsági személyzet úgyszintén.
Felhívtam a fiam, és megkérdeztem, mit tegyek?
Itt állok a reptéren egy hosszú utazás előtt, és a bőröndöm, tele ruhával eltűnt. Mit lehet ilyenkor tenni?
A fiam röviden megadta a pragmatikus választ: Utazzál el és majd ott veszel magadnak ruhákat, meg minden mást amire szükséged lehet!
Hangosbemondó a közelben nem volt, és messzire nem mertem elmenni, nehogy éppen akkor legyen ott a férfi. Ha lett volna hangosbemondós lehetőség a közelben, akkor is mit mondathattam volna be?
– Kérem azt az ismeretlen férfit, aki a Brüsszel-Párizs útvonalon mellettem ült a vonaton és elvitte a bőröndömet, azonnal hozza vissza???!!!
Egy idő után 2-3 biztonsági őr tűnt fel. Odamentem hozzájuk, majd kissé kínosan elkezdtem a mondókámat.
– Tisztelt urak! Nagyon furcsát fogok most mondani Önöknek! Valaki felajánlotta, hogy segít vinni a bőröndömet, majd eltűnt vele! Mit lehet ilyenkor tenni???
Az arcukon némi meglepődést láttam, az egyikük még oda is súgta a társának: Szegény nő, ellopták a bőröndjét!
De ezen kívül sem konkrét választ, sem javaslatot nem kaptam tőlük. Kérdezték, mi a neve a férfinak? Fogalmam sincs. Nem mutatkozott be, mielőtt elvitte volna a bőröndömet! Még azt sem tudtam igazán, hogyan néz ki. A vonaton mellettem ült, de nem őt nézegettem!
Végül, talán 45 perc múlva, egyszer csak megpillantok egy férfit, aki támolyog a tágas csarnokban a bőröndömmel!
Én még mindig a lift előtt álltam, mert ez a hely tűnt a leglogikusabbnak. Ahogy közelebb ért, és teljes bizonyossággal felismertem a bőröndömet, szinte rárontottam!
– Mit csinál? Hol volt? Hova ment? Miért ment el? Miért nem várt itt a liftnél???
Össze-vissza hebegett-habogott. Azt mondta, hogy amikor látta, hogy lemaradtam, elment megkeresni, de nem talált.
Hogy talált volna meg, amikor én a következő lifttel már jöttem is fel?
Kereste ő is a hangosbemondó pultot. Körbejárta a repteret és meg is találta. Azt ajánlották neki, keressen csak még egy ideig, és ha nem talál, menjen vissza.
Végül az volt a terve, hogy a talált tárgyaknál adja le a bőröndömet.
Mégcsak az kellett volna, hogy talált tárgyként felrobbantsák a bőröndöm, benne a három hétre való öltözetemmel!
Azóta, ha fáj is a derekam, a bőröndömet nem hagyom senkire.
Viszem, húzom, emelem én magam!
UI: A szállodába érve, kinyitottam a bőröndöt, és mindent kipakoltam belőle.
Minden egyes cuccot széthajtogattam, kiráztam, elölről hátulról belülről megnéztem, nehogy olyasmit vigyek ki az országból, amit valaki időközben a bőröndömbe tett!
Szerencsére nem találtam semmit.
Aztán csak ültem az ágy szélén és örvendtem. A bőröndömnek meg a személyes dolgaimnak.
Along the Road 60 
Hozzászólás