„Árvácska eladó”
Ez az út az akkori lakásomhoz képest távolságban mindössze 500 méter volt. Amit azonban az útért cserébe kaptam, messzemenően túl lőtt az érte tett távolságon.
Egy súlyos betegség kellős közepén, életkedvtől, motivációtól nagyon távol állva talált rám a közeli iskolában a “Virágművészet” elnevezésű kurzus. Hetente két este szeptembertől júniusig. Nagy kihívás volt abban az időben, amikor még az utcára is nehéz volt lemenni, de lementem és beiratkoztam.
Váratlanul csodás világba csöppentem. Hetente kétszer, az elméleti oktatáson túl, gyönyörű virágokból alkottunk, egy nap egy csokrot, egy nap egy kompozíciót. A csoport körülbelül 20-25 főből állt. Mindenkit más motivált. Egy volt bennünk a közös, el szerettünk volna merülni a virágok, növények adta csodavilágba és alkotni a végtelenségig.
Nálam a virágok szeretete gyermekkorban kezdődött.
Anyai Nagyanyám kertjében a legelső tavaszi virágtól a legutolsó őszi virágig minden megtermett. Különösen nagy szakértője volt az árvácska virágnak. Otthon, saját maga oltotta be őket és hozott létre szebbnél szebb, színes virágokat, majd büszkén vitte a piacra. Az utcára néző szobaablakban pedig mindig kint volt egy kacskaringós írással írt kis füzetlap:
“Árvácska eladó”
A Nagymamám 1904-ben született.
Abban az időben, az én gyermekkoromban még ilyen volt a világ.
Emlékszem ahogy a tavasz elején kerestem a gyöngyvirágokat, vagy a tél végén söpörtem le a havat a még fagyos földről, hogy a hóvirágot, később az ibolyát megtaláljam.
A Nagymamámnál töltött gyermekkorom virágok közt telt el. Az évszakok, hónapok, sőt hetek múlását is nyomon követhettük egy-egy virág megjelenésével vagy elhervadásával. Lestem mikor nyílik már a tulipán, és rögtön letörtem a legelső virágzó orgona ágat.
A kurzus hangulata rövid időn belül magával ragadt.
Észre sem vettem és már egy csokrot vagy egy kompozíciót tartottam a kezemben. Nos, nem mindig voltak tökéletesek, de a virágok szépsége elfeledtette az imperfekciót. Az idő a kurzusok alatt teljesen megállt. Belemerültem az alkotásba, elfeledvén minden bút és bajt. A képességeim fejlődésével az egészségi állapotom is egyre jobb lett.
Az alkotás örömét a hazavitt virág hosszabbította meg. A heti egy csokor plusz egy kompozíció rövid időn belül betöltötte a lakást. Mivel friss virágok voltak, előfordult, hogy három hétig is jó állapotba maradtak. Mindenütt virág volt, még a mellékhelységben is! 😊 Igaz, elhatároztam, hogy majd a következőt elajándékozom, de csak nem tettem, megtartottam és magam gyönyörködtem benne.
Ez a szenvedély azóta is tart.
Ugyanazt a kurzust már többször, több tanár oktatásában is elvégeztem. Mondhatni, már visszatérő vendég vagyok. Először a vizsgát halasztottam el, így következő évben ismételhettem. Majd született egy új szabályzat, a vizsgától függetlenül bárki többször is elvégezheti az adott tanévet. A program modulonként ugyanaz, a két tanár is a régi, viszont a virágok, az ötletek, az alkotások folyamatosan változnak és fejlődnek. Nem lehet megunni őket.
A kurzus mellett, neves virágművészek által adott workshopokra is járok rendszeresen. Elképzelhetetlen az a végtelen fantázia, amivel ezek a művészek dolgoznak és képesek egyfolytában újat alkotni.
No de ez már egy következő bejegyzés lesz!
UI: Az árvácskák gyermekkorom óta szerves részei az életemnek. Minden évben ültetek egy pár ládával, hogy ősztől tavaszig virágba borítsák a teraszom, és a csodálat mellett, igy tisztelegjek szeretett Nagymamám emlékének.
(Belgiumban az árvácskák ősztől tavaszig virágzanak.)
